George Sand nem csak azzal botránkoztatta meg a társadalmat, hogy „ügyei” (sőt, „férfiügyei”) vannak, hanem azzal is, hogy férfinak öltözik, írásaiból pénzt keres, ráadásul nyilvánosan dohányzik!
Leghíresebb szeretője Frédéric Chopin volt, az „Egy tél Mallorcán” regényét pedig akkor írta, amikor néhány hónapot együtt ott töltöttek.
*
Chopinnek „gyenge volt a tüdeje”, ezért azt javasolták neki, hogy a telet töltse meleg éghajlaton, például Majorcán. Aki ajánlotta, valószínűleg sosem járt ott, télen főleg nem, mert amikor Frédéric, Aurore és két gyermeke 1838. november 7-én Palmába érkezett, elég gyorsan kiderült, hogy mégsincs olyan meleg, mint gondolták. Aztán az is sokkolta őket, hogy nincsenek szállodák és csak nehezen sikerült találniuk pár kiadó szobát Palmában, majd egy vidéki villát a környéken. Nyomorúságukat tetézte a Chopin-zongora problémája, az, hogy a behozatali vám majdnem annyi volt, mint a tényleges ára, és ráadásként még azt is megtiltották, hogy vámfizetés nélkül visszaszállítsák Franciaországba.
Minden nehézség ellenére eleinte élvezték vidéki villájukat, bár bútorokat kellett vásárolniuk, ami szintén nem tervezett pénzköltéssel járt, és az élet is jónak tűnt egészen addig, amíg el nem kezdett esni. Két hónapig esett az eső; a villa nyirkos volt, ami súlyosbította Chopin köhögését, és ekkor szembesültek azzal a mallorcai babonával, miszerint ők pestisjárványt hoztak a házba, aztán feltámadt a pletyka, hogy Chopin tbc-s, kerülték őket, mint a leprásokat, ezért a villa tulajdonosa felszólította őket, hogy távozzanak.
A majorcaiak ráadásul mélyen elítélték a férfiruhát viselő nő botrányos viselkedését, aki nyíltan egy férfival él, aki nem a férje, kiszolgáltatva gyermekeit ennek a fertőnek, ráadásul fiúnak öltöztette a lányát is. Az ellenszenv kölcsönös volt: Aurore/George Sand lenézően vélekedett a majorcaiakról: piszkos, tudatlan, babonás, aljas szellemű, tolvaj, tétlen gazembernek ítélte a szigetlakókat. Elmesélte, hogy csak két lénnyel találkoztak ottlétük alatt, akik kedvesen bántak velük: egy kecskével, aki tejet adott nekik és egy 16 éves lánnyal, aki elkalauzolta őket egy strandra.
Miután kitették őket a Palma-i a villából, Valldemossában találtak menedéket a helyi kolostor hideg és fűtetlen celláiban, amiről Chopin azt írta, olyanok, mint az álló koporsók. A rossz idő ellenére Chopin Valldemossában számos nagy művet komponált, pl. az Esőcsepp prelűdöt.
1839 februárjában végül elhagyták Majorcát, nem várták meg sem a tavaszt, sem a meleget (mondjuk a gyilkos nyarat is rühellték volna).
Napjainkban Valldemossa éke a kolostor épülete, ahol meghúzhatták magukat, múzeum van benne, mert az utókor és a főleg a turizmus megbocsátja azokat a kilengéseket, amikből később hasznot húzhat.
Egy tél Mallorcán először egy folyóiratban, 1842-ben pedig könyv formájában jelent meg, amiben Sand a természet csodálatos leírásain kívül leginkább politikai és vallási aggályokat fogalmazott meg a spanyol inkvizícióról, amit Bonaparte 1813-ben megszüntetett, de a monarchia átmenetileg – 1834-ig - helyreállított. Szóval, ha azért olvasnád, hogy a szerelmüket kukkold, csalódni fogsz, nem arról szól.
George Sand amúgy egyike volt az első feministáknak, modern liberális nézeteket vallott a demokráciával és a nők társadalomban elfoglalt helyével kapcsolatban (kicsit furcsa azért Bonaparte iránti imádata, aki életében több mint hatmillió ember haláláért volt felelős).
Nem olvastam George Sand-ot és a klasszikus zenében sem vagyok járatos, cserében szakmai szerelmem, a tüdőgyógyászat igazi csemegéket kínál Chopin betegségéről és arról igazán hosszan tudok olvasni és írni.
*
Akkoriban, ha valakinek “gyenge volt a tüdeje”, a tuberkulózis volt a legvalószínűbb diagnózis, Chopin esetében is ezt gondoltak. A boncolás és az utólagos tudományos kutatások szerint azonban valószínűleg nem tuberkulózisban szenvedett, hanem cisztás fibrózisban (mucoviscidosis), amit legelőször John O'Shea vetett fel, 1987-ben. Chopin-nek ugyanis nemcsak légúti tünetei voltak, hanem emésztőszervi gondjai is, mint pl. a zsíros ételek intoleranciája, hasmenés és a fogyás. Állandó légúti fertőzései miatt kortársai gúnyolódásra okot adó hordó alakú mellkasa lett, nagyon sovány volt (170 centijével csak 45 kg), állandó orrmelléküreg gyulladások kínozták és terméketlen volt (számos szeretője volt, mégsem született gyereke). Némileg ellentmond a CF-nek az, hogy Chopin 39 éves koráig élt (abban az időben ezzel a betegséggel ez elképzelhetetlen lett volna, talán akkor esetleg, ha nem homozigóta módon örökölte a kórt és ezért az enyhébb formában nyilvánult meg).
A cisztás fibrózis (CF) egy öröklött betegség, amely súlyosan károsítja a tüdőt, az emésztőrendszert és a szervezet más szerveit, azokat, amelyekben külső kiválasztású mirigyek vannak (pl. hasnyálmirigy, az orrmelléküregek és a hörgők mirigyei), mivel a cisztás fibrózis olyan sejteket érint, amelyek nyálkát, verejtéket és emésztőnedvet termelnek, és a betegség miatt ezek a váladékok a szokásosnál sűrűbbek maradnak, eltömeszelik a mirigyek kivezető járatait, súlyosan károsítva ezzel a szervek működését.
A CF kezelése tüneti (a nyákürítés biztosítása, az állandó és visszatérő légúti fertőzések és a cukorbetegség kezelése), bár mára már elérhető egy olyan (nagyon drága) gyógyszer is, ami a homozigota öröklődésű betegnél a sérült gén mutációját próbálja „kijavítani”, késleltetve ezzel a betegség súlyos kimenetélét, ami a tüdő visszafordíthatatlan pusztulásához vezet. A végső megoldás egyelőre a tüdőátültetés. Magyarországon 2015 óta végeznek tüdőátültetést, aminek egyik fő indikációja éppen a CF.
De Chopin esetében más egyéb ritka tüdőbetegség lehetőségét is felvetették a kutatók, pl. alfa-1-Antitripszin hiány, eozinofil poliangiitis granulomatózissal, allergiás pulmonális aspergyllózis, familiáris idiopáthiás tüdőfibrózis (egy lanytestvére fiatalon meghalt hasonló betegségben), és több hasonló ritka és szép nevű kórkép.
Hogy mi a helyzet napjainkban ezekkel a betegségekkel? Valamelyest jobb: ugyan már pontosabban tudunk diagnosztizálni, de kezelésük még mindig nem teljesen megoldott. Néha felismerésük se könnyű, nagyon jó radiológus és pulmonológus szem kell hozzá, időnként mintát kell venni a tüdőből, aminek értékelésében ebben a speciális szakmában járatos patológus segít.
Kb. nyolc évvel ezelőtt, egy tanulási projekt keretében, amikor Magyarországon is létrejöttek a ritka tüdőbetegség centrumok, a baseli egyetemi klinika segítségével tanultuk értékelni ezeket a radiológiai jeleket, így mi is feltölthettük másodértékelésre a CT-képeket. Akkor én megkérdeztem tőlük, hogy esetleg szövettant is küldhetnénk, hát nem, mondták, mert azt ők sem tudják még, ezért Amerikába küldik. Azóta mindannyian sokat tanultunk ezekről a betegségekről, de messze nem tudunk eleget.
Szegény Chopint sem tudnánk még meggyógyítani, bár új tüdőt azért kaphatna.
Fotók: Wikipedia, Pinterest, saját
